Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kerti tó építése – Meg tudod csinálni!

A kerti tó kellemes hangulatot teremt kertünkben és nyugalmat áraszt.

Ücsöröghetünk a partján, gyönyörködhetünk a növényekben, etethetjük a halakat. Puszta léte szebbé és barátságosabbá teszi környezetünket.

Nézzük, hogyan álljunk neki a saját kezű építéséhez, ami közel sem annyira bonyolult, mint elsőre hinnénk!

Először az elhelyezését kell megterveznünk. Ez attól függ, hogy milyen típusú tavat szeretnénk: egy kivilágított tó jobban mutat a házunk vagy a teraszunk közvetlen közelében, egy természetes kialakítású viszont inkább egy csendes, félreeső helyen tud igazán érvényesülni. Arra is gondoljunk, hogy a békák kuruttyolása, a víz csobogása egy idő után zavaró is tud lenni.

Figyeljünk rá, hogy lehetőleg ne hulló lombú fák alá tegyük, mivel ez állandóan szennyezné a vizet, de azért félárnyékos legyen a hely, legfeljebb napi 4-5 órás közvetlen napsütéssel. Érdemes figyelembe venni az uralkodó szélirányt is, így elkerülhetjük, hogy az összes szemetet a tavunkba fújja a szél.

A meder kialakításának tervezésénél legyünk előrelátóak, hiszen a meder utólag nehezen változtatható meg! A kialakítandó vízfelület alsó határa 7m2, felső határát pénztárcánk és a telek nagysága határozza meg. A kisebb méretű tóban nehezen tud kialakulni a természetes egyensúly, nem tudjuk hatásosan védeni a nyári túlzott felmelegedéstől. Minél nagyobb a vízmennyiség, annál nagyobb az öntisztulási képesség és kisebb a hőmérsékletingadozás, így tartósabban és gyorsabban alakul ki az egyensúlyi állapot.

Hasznos videó a kerti tó építéséhez: LINK

A legnagyobb vízmélység érje el a 0,8 métert, ha halakat is szeretnénk telepíteni bele, akkor az ő biztonságos telelésük érdekében az 1,2 métert, hosszúkás forma esetén pedig a szélesség nem lehet 2 méternél kevesebb!

A kialakításkor ügyeljünk arra, hogy az esetlegesen vízbe eső gyermek könnyedén ki tudjon jönni!

Az 50 m3-nél nagyobb térfogatú és 1 méternél mélyebb kerti tó építése bejelentés-, a 100m3-nél nagyobb térfogatú és 2 méternél mélyebb építése egyszerűsített építési engedély köteles.

Ha elterveztük, hogy hova és milyen tavat szeretnénk, akkor kezdődhet a kivitelezés!

Első lépésként jelöljük ki a kialakítandó tó szélét, így könnyebben el tudjuk képzelni, hogy hogyan fog kinézni. Ezt tehetjük egy slaggal, esetleg madzaggal. A vonal belső szélén kezdjük el az ásást.

A vízinövények számára lépcsőket kell kialakítanunk. Ha van rá lehetőségünk, akkor legalább két szintet alakítsunk ki a különböző magasságú növényeknek.

Mivel a tó köré fedőkövek kerülnek, ezért egy 5cm magasságú szegélyt alakítsunk ki a tó körül, szélessége a felhasznált kövek nagyságához alkalmazkodjon!

A tó szintjét folyamatosan ellenőrizzük az ásás során, nehogy egyenetlen mélységű legyen a tavunk, mert a víztükör minden egyenetlenséget kihoz!

Ha a tó alakját és mélységét kialakítottuk, akkor távolítsunk el a belső felületről minden követ, kavicsot, fadarabot, gyökérdarabot, stb., ami később kilyukaszthatja a tófóliánkat. Ha ezzel megvagyunk, akkor szórjuk be kb. 1 cm vastagságban a tó belső felületét homokkal és terítsük be geotextiliával, melyek szintén a tófóliánk védelmét hivatottak ellátni. A szegélynek kialakított részt is töltsük fel homokkal.

Ezután következhet a tófólia. A tófóliát óvatosan terítsük bele a mederbe, igazítsuk a sarkokhoz. A vízpumpát legjobb, ha a tó közepén helyezzük el.  Ha szükséges, a sarkoknál kövekkel fogassuk le a fóliát és kezdjük el feltölteni vízzel.

A szükséges fólia mennyiségét az alábbi képlettel könnyedén kiszámíthatjuk:

  • Fólia hossza = tó hossza + 2x a mélysége + 2x 0,5 m + a lépcsők szélessége
  • Fólia szélessége = tó szélessége + 2x a mélysége + 2x 0,5 m + a lépcsők szélessége

Vásárolhatunk olyan part menti részre használható kavicsos tófóliát is, ami természetes kavicsos part látványát adja. Ezt a mederbe olyan mélységig lógassuk be, ameddig a víz alá le lehet látni. Ne felejtsünk el gondoskodni a fólia megfelelő rögzítéséről, hogy ne lebegjen a vízben!

Ahogy telik fel a vízzel, a lefogó köveket távolítsuk el, hogy a fólia minden mélyedést kitölthessen a mederben.

A mélyebben elhelyezkedő növényeket már a feltöltés során beültethetjük.

Ha a tavunk megtelt vízzel, a felesleges fóliát 30-40 cm szegélyt hagyva vágjuk le, majd ássuk be a földbe.

Partját tetszőleges szegélykövekkel díszíthetjük.

Kezdődhet a növényekkel való telepítés, melyeket célszerű ültető kosárban vagy zsákban elhelyezni. A tó teraszos kialakítása lehetővé teszi, hogy a növényeket a számukra kedvező vízmélységben, tóföldben helyezzük el.

Ha igazán pazar látványt akarunk elérni, építsünk be tavi szobrot, szökőkutat, esetleg víz alatti világítást. A csobogók, buzgárok fontos feladatot látnak el a tó oxigénnel való ellátásában.

Utolsó lépésként üzemeljük be a vízgépészeti rendszert, mely alapesetben egy szivattyúból, egy alapszűrőből és levegőztető vízvisszavezetőből áll.

Várjunk legalább 10-15 napot és a már beállt egyensúlyú tavunkban telepítsük a halakat, teknősöket, de ha biztosra szeretnénk menni, akkor várjuk ki a második évet.

Ha a gondos elhelyezés és karbantartás ellenére a tavunk alját iszap és falevelek borítják, akkor vegyük célba őket egy iszapszivattyúval!

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

0 Tovább

Hogyan, mivel és mikor öntözzünk?

Az öntözés célja a növények folyadékkal való ellátása. Lényege, hogy a gyökereket ellássuk megfelelő mennyiségű és minőségű nedvességgel.

Azonban nem mindig kizárólag a nedvességpótlás a célunk, ugyanis a nyári hőségben a párahiányt is enyhíthetjük vele, melynek következtében a permetszerű öntözés lehűti a növényeket és az életfunkcióik újra normálissá válhatnak.

Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az öntözést célszerű este végezni, ugyanis így minimalizálhatjuk az elpárolgott víz mennyiségét.  Ügyeljünk arra, hogy növényeink minden öntözésnél maximális vízadaggal legyenek ellátva és utána hosszabb szünetet tartva hagyjuk a talajt felmelegedni és a felső réteget kiszáradni. A túl sűrű locsolás rontja a talaj szerkezetét, a növényzet gyökerét a felszín felé készteti növekedésre (ezáltal növényünk még az átmeneti szárazságot is hamar megsínyli), jobban kedvez a kórokozók elszaporodásának, a tápanyagot kilúgozza a talajból és levegőtlenné teszi azt.

Az öntözés módjai

Esőztető öntözés: ennél a módnál a vizet valamilyen szórófejjel porlasztjuk el a levegőben, mely az esőhöz hasonlóan hullik a talajra.

Előnye: a természetes csapadékot utánozza, mennyisége jól szabályozható.

Hátránya: mivel nem megfelelő a porlasztás, ezért a talaj összetömörödik, az eloszlás nem megfelelő.

Kannás öntözés: ez a legelterjedtebb módja a hobbykert öntözésének, azonban ez nagyobb kertnél hatalmas munkát igényel, – ha megtehetjük - törekedjünk inkább a gépesítésre!

Csepegtető öntözés: elsősorban kertészeti kultúráknál alkalmazzák, hatékony és víztakarékos módszer, melynél az erózióveszély sem fenyegeti a talajt. Lényege abban áll, hogy minden növény tövéhez vékony csöveket vezetnek, melyből állandóan szivárog vagy csepeg a víz, mely a gyökérzetet nedvesen tartja, egyúttal a növény felső része száraz marad, mellyel elejét vehetjük a betegségek elterjedésének is.

Kedvező esetben a növényzet azonos vízmennyiséget kap és lehetőségünk van tápanyagok kijuttatására is, ha egy tápoldat adagolót építünk a rendszerbe.

Hátránya, hogy nagyon jó minőségű vizet igényel, mert az esetleges lerakódások hamar eltömődéseket okozhatnak.

Egy igazán modern rendszernek ma már alapvető tartozéka az esőkapcsoló, melynek feladata, hogy természetes csapadék esetén szüneteltesse az öntözést. Az érzékelőt célszerű olyan helyre szerelnünk, ahol sem az eső, sem az öntözővíz nem éri.

Ezen módszer alkalmazásához szükségünk van egy megbízható szivattyúra.

Az öntözéshez – a kert nagyságától függően akár nagyobb mennyiségről is szó lehet- szükséges vízmennyiséget többféle módon is biztosíthatjuk.

Egyik fajtája a fúrt kút, mely képes nagyobb mennyiségű vízzel is ellátni bennünket, azonban ennek megvalósításához hatósági engedély szükséges (ha valaki kevesebb, mint 500m3/év mennyiségű talajvizet kíván vételezni, akkor elégséges az illetékes önkormányzattól beszerezni a vízjogi engedélyt). Ha emellett a mód mellett döntünk, szükségünk lehet egy megfelelő paraméterekkel rendelkező csőbúvár szivattyúra.

Másik – ám igen költséges – módja a vezetékes ivóvízzel való öntözés. Ebben az esetben érdemes erre a célra külön mérőórát felszereltetni, hogy az öntözéshez elhasznált vízmennyiség után ne kelljen szennyvízdíjat fizetni.

Egy ezeknél sokkal költségtakarékosabb és környezetkímélőbb megoldás az esővíz összegyűjtése.  Az esővíz nem tartalmaz klórt, lágyabb, mint a vezetékes víz, így a növényeink is meghálálják a minőségi vízzel való öntözést.

A tetőről érkező csapadékot egy szűrőn keresztül kell az esővízgyűjtő tartályba vezetni, hogy a szivattyú nehogy eltömődjön a falevelek, rovarok és egyéb szennyeződések miatt. A tartályból a vizet ajánlott egy házi vízmű (hidrofor) segítségével kiszivattyúzni, mely ezután akár a kerti csapra, akár közvetlenül az öntözőrendszerre köthető.

Akármelyik megoldást is választjuk, szükségünk lesz egy strapabíró locsolótömlőre, melyhez a könnyebb mozgathatóság és tárolás érdekében érdemes egy locsolótömlő tartót is beszereznünk.

Ha szeretnél exkluzív ajánlatokat és további érdekes híreket kapni a lakberendezés, a barkácsolás világából, kövess bennünket a Facebookon is!

0 Tovább

legjobbotthon

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek